természetjárás
honismeret

Az EKE Tordai Osztálya április 24–25-én Csegezben ünnepelte az EKE-napokat, melynek szervezője Pálfi Miklós volt.

Borongós előnapok után, április 24-én szombat reggelre felragyogott a nap Csegez felett és csodálatos verőfényben indulhattunk a Székelykő felé. A tordai tagok és meghívottak mellett külön öröm volt számunkra a kolozsvári EKE néhány tagjának jelenléte, közöttük a legifjabb EKE-tagok, a 10 hónapos Veres Zsófika és Kende, akik szüleik hátán „mászták” meg a Székelykő csúcsát. Útitársunk mindenhol a tavasz volt, melyet mi vittünk magunkkal boldogan, s közben lépten-nyomon megcsodáltuk elénk táruló kincseit. Ott volt még a kék hunyor, a kakasmandikó és a kankalin, meghúzódva néhány ibolya is ránk köszönt, de már pompázott a fürtös gyöngyike, a zergeboglárka és a kökörcsin is. Mint mindig, a csúcsra érve a látvány csodálatos volt, előttünk ott állt Torockó teljes pompájában, mint egy reneszánsz festmény. A háttérben húzódtak az Ordas-kő fehér sziklái, a Bedellő zöldellő csúcsai és az őrséget álló torockószentgyörgyi vár. Rövid pihenő és fotózás után a csapat visszaindult Csegezbe, ahol várt már az ínycsiklandó bográcsgulyás. Az új tagok avatása és a pezsgőbontás után büszkén elmondhattuk, hogy 29 taggal bővült egyesületünk. A napot úgy zártuk, ahogy kezdtük, ragyogva és fényesen a tábortűz mellett.

Vasárnap reggel madárcsicsergésre ébredtünk. A friss hegyi levegő mindenkinél megtette a hatását. A bőséges reggeli elfogyasztása után a csapat a hidasi kőbánya felé indult. Ez a kőfejtő valamikor aranykorát élte, hisz innen vitték az Országház és más neves épületek díszítéséhez a szükséges anyagot. A kalcium dolomitból álló metamorf kőzet egy lágyabb szerkezetű márvány. E kőzet érdekessége abban áll, hogy kifejtése után könnyen megmunkálható, de bizonyos idő elteltével nagyon megkeményszik. Pillanatnyilag a kőfejtő nem működik, ezért a holdbéli tájat birtokába vette a természet, törpefenyők és apró cserjék telepedtek meg. Hogyha ide tévedsz, olyan érzésed van, hogy itt is épülhettek volna egyiptomi piramisok, de az embereknek más álmaik voltak. A visszafelé vezető úton eltévedtünk az erdőben, de rábukkantunk egy bővizű forrásra. Nincsenek véletlenek.

Az EKE-napok ezzel véget értek. Ide mindig nyitott szívvel jövünk, hisz e táj és mindaz amit mond, nyitott könyv marad számunkra.