természetjárás
honismeret

Elsősorban tanárokat, tanítókat és médiaképviselőket hívott egynapos túrára az EKE Gyergyói Osztálya, találkahelynek a Csiky-kert dendrológiai park bejáratát jelölve meg. Az EKE-nap alkalmával szervezett Pricske-túrán a Gyergyói Hegyimentő Szolgálat két tagja, Kiss Tivadar és Kastal László kalauzolta a csapatot, Dezső László, az EKE országos elnöke pedig a nap jelentőségéről szólt.

A turistáskodást nem lehet elég korán elkezdeni, és nem lehet eléggé hangoztatni fontosságát – ez volt az indíttatás, amikor e két célcsoportot szólította együttünneplésre a gyergyói EKE. Az egyesület megalakulásának 119. évében kiderült, van még bőven
olyan újdonság, amire rácsodálkozik a többnyire aszfalton járó ember, tudását pedig büszkén továbbadja. „Ha a túra egyetlen élményét meséli is el a tanár tanítványainak, már beültette fejükbe a kíváncsiságot, hogy saját maguk tapasztaljanak meg hasonlókat” – hangzott el a túrán. A hegyimentők fontos tudnivalókat osztottak meg az alkalmi turistákkal: hosszabb túra során tíz kilométerenként érdemes megállni, legalább tíz percre tanácsos lehúzni a cipőt, s ha mód van, zoknit cserélni; ha vízhólyag képződik, a szappanos víz a legalkalmasabb helyszíni gyógyításra; sebfertőtlenítőnek igazán megfelel a forrásvíz, a benne lévő kavics pedig ideális szorítókötéshez; ha gyomormenés gyötri a hegyben járót, egye nyugodtan a lósósdi levelét, akár a sóskát.

A csapattal tartó kisiskolás sajtóscsemeték is kaptak bőven új információkat: hogy a gyergyói hegyekben sok a rekkencs, mely igen veszélyes állat, a pomogács viszont a jó gyerekek barátja, folyton figyeli lépteiket, s a felnőttektől üzen is nekik.

1545 méter magasban, a Pricsketetőn állított kereszt lábánál, szalonnasütés közben adódott alkalom további tervekről is beszélni, s hazafelé, a húsz kilométeres út végén egyre többen biztatták a szervezőket: gyakrabban hívják őket ezután túrázni.