természetjárás
honismeret

Május 15-én, szombat reggel hat órakor egy már-már feltűnést keltő konvoj indult Nagyváradról Várasfenesre: egy autóbusz, egy kisbusz és három személygépkocsi. A reggel még biztatóan derült ég beborult, mire megérkeztünk a falu végi tisztásra.

Mindenkiben kellemes emlékek ébredtek. Itt volt július végén a XVIII. EKE Vándortábor, egy évvel ezelőtt itt tartottuk az első EKE-napot is. Azóta kiderült, hogy inkább egynapos rendezvényre van igény. Nagyváradról tavaly alig 30-an voltunk jelen, idén 83 természetjáró gyűlt össze.

Gyors reggeli után ugyanott találkoztunk a tisztáson, ahol tavaly ilyenkor. Külön öröm, hogy ezúttal olyan régi EKE-tagok és régi turisták is eljöttek, akiket hosszú idő óta nem láttunk a természet szentélyében. A hűséges EKEtagokkal együtt ők azok, akik a kommunizmus szomorú éveiben is aktívan tevékenykedtek és átmentették a turista múltat, a hagyományokat, és amikor az Erdélyi Kárpát-Egyesület újraalakult, hozták a lelkesedésüket, tudásukat, természetszeretetüket.

Tavaly, amikor a Vándortábort szerveztük, több helyi segítőnk is akadt, akikkel összebarátkoztunk. Most ők is eljöttek az EKE-napra, hogy együtt ünnepeljünk.

Az elnök köszöntötte az egybegyűlteket és röviden ismertette az EKE múltját, majd beszélt a mai feladatokról. Példaképpen hozta fel a közel 100 évvel ezelőtti ősök munkáját, akik ismeretlen terepeket derítettek fel, turistautakat hoztak létre, jelzéseket festettek, turistaházakat építettek, kutatásokat végeztek. Sajnos mára munkájuk egy részének már csak a romjai maradtak fenn, így újra van bőven tennivaló.

A megnyitó után a jelenlévők több csoportra oszlottak. A vállalkozóbb szelleműek végigjárták a Fenesi-vár és a jobb oldali gerinc körútját. A második csapat csak a várig kapaszkodott fel és kis történelem óra után indult is vissza a csepergő esőben, egy harmadik csapat pedig a gyógynövényekkel és a gombákkal ismerkedett a patak mentén fölfelé haladva. Akik csak napsütésre, pihenésre vágytak, sajnos kicsit hoppon maradtak, mert az eső megzavarta őket. De így is voltak vállalkozó szelleműek, akik a szemerkélő esőben is szalonnát sütöttek.

Cservák Sándor vezetése alatt egy kis csoport ízletes bográcsgulyást készített abban a nagy bográcsban, melyet az EKE Országos Vezetősége ajándékozott az egyesületnek a tavalyi, várasfenesi Vándortábor megszervezéséért. A biztonság kedvéért elhoztuk az EKE ’91 kisebbik bográcsát is. Ez még új szerzemény, alig egy héttel korábban ebben főztek babgulyást a nagyváradi Tulipán Majálison az EKE ’91 fiataljai és 30 másik csapat elől hozták el az első díjat.

A bográcsos elfogyasztását már igen szaporázni kellett, mert az eső komolyra fordult. Evés után mindenki felmenekült a járművekre. Egy gyors megállással meglátogattuk a Várasfenesen most készülő tájházat, mely május végén a 111. szám alatt fog megnyílni a falu legöregebb házában – és indultunk is hazafelé.

A nap végén, a rossz főúton zötykölődve mindenki örömmel és megelégedéssel nyugtázhatta, hogy ismét egy kellemes napot sikerült eltölteni a természetben.