természetjárás
honismeret

Románia területének nagy részét, pontosabban 56%-át mezőgazdasági területek borítják, azaz szántók, legelők, kaszálók, gyümölcsösök és szőlőültetvények. Bár első hallásra furcsán hangzik, ezek az élőhelyek helyenként gazdag madárvilágnak adhatnak otthont. Ha tejet öntünk reggel a kávéba, magunk elé képzelhetjük a tehenek nyomában lépkedő fehér gólyát, a kenyeret törve hallhatjuk a búzaszálak tövében fészkelő mezei pacsirta neszezését, a Küküllő menti borokat kóstolgatva pedig felcsendülhet képzeletünkben a sárgarigó flótája.

Így van-e vajon, ilyen idilli lenne a madarak és a mezőgazdaság közti kapcsolat? Ismerjük-e pontosan a rovarirtók, monokultúrák vagy fasorok megszüntetésének hatásait? Kerülhetnek-e hazai madarászok angol kollégáikhoz hasonló helyzetbe, akiknek több száz kilométert kell utazniuk, hogy mezei- vagy épp házi verebet láthassanak? Igen, verebeket. Két olyan közönséges fajt, melyeket itthon az ajtóból kilépve akár néhány perc alatt láthatunk. Ugyanilyen közönségesek voltak nem is oly régen Angliában is, míg be nem vezettek egy újabb agrár-finanszírozási rendszert az 50-es évek végén. Támogatták többek között a műtrágya és rovarirtók használatát, a kis parcellák egyesítését, a nehéz gépek vásárlását.

Mi lett az eredmény? A mezőgaz- adatai alapján dasági termelés nem nőtt jelentősen, a farmerek nem keresnek többet és nem élnek jobban azóta sem. Viszont ha megáll a traktormotor dübörgése, a mező felett síri csend honol – madárének nélkül.

A közönséges madarak populációiban bekövetkező változásokat Európaszerte egy önkéntes amatőr madarászokból álló kiterjedt hálózat követi évről évre. Az amatőr szó itt természetesen jól felkészült, lelkes embereket takar, amit az angol citizen science (szó szerint fordítva: polgári tudomány) kifejezés komolyabban jellemez. A madarak felmérésének előnye, hogy indikátorként is használhatók, azaz állapotuk jellemezheti általánosabban is az élővilág állapotát. Sőt, mára a helyzet annyira komolyra fordult, hogy a madarászközösség által szolgáltatott adatok hivatalos rangra emelkedtek. Az Európai Unió által használt, úgynevezett strukturális indikátorok között ugyanis ott találjuk a Farmland Bird Index-et (Mezőgazdasági Élőhelyek Indikátora), olyan ismertebb mutatók társaságában, mint a bruttó nemzeti össztermék, a munkanélküliség rátája stb.

A mutató változása befolyásolhatja a természetvédelmi döntéseket vagy akár a jövőbeni mezőgazdasági támogatási rendszereket. Elvileg ezt a mutatót minden egyes tagállamnak elő kell készítenie, így az önkéntesek munkáját most sok helyütt állami intézmények támogatják.

Romániában három szervezet – a Román Madártani Egyesület mint koordinátor, a Milvus Csoport Madártani és Természetvédelmi Egyesület és a Babeș-Bolyai Tudományegyetem Biológia-Geológia Kara – együttes munkája révén már 2006 óta folyik a mindennapi madarak monitoringja. A programban bárki részt vehet, aki megbízhatóan felismeri a közönségesebb fajokat és hajlandó április–június között évente két reggelt madárének hallgatással eltölteni lakóhelye közelében – persze pontosan követve a program útmutatóját. Ahhoz persze, hogy valós, reprezentatív képet kaphassunk az ország madárvilágának változásáról, nagyobb területi lefedettségre és több megfigyelőre lenne szükség. A program tehát továbbra is várja azokat a természet- és madárbarátokat, akik szívesen bekapcsolódnának e biodiverzitás-barométer elkészítésébe!