természetjárás
honismeret

Napjaink tele vannak ellentmondásokkal: minden, ami körülvesz minket, a rendszer, amelyben élünk talán sosem volt ennyire ellentmondásos, meghasonlott. Az évről évre változó, egymásnak ellentmondó tanügyi törvények sem segítenek nekünk, tanároknak, tanítóknak, hogy egy tiszta jövőképet mutathassunk a gyerekeknek.

A természettudományok oktatása terén is egyre több az ellentmondás: lassan teljesen beszorult az iskola négy fala közé. Nagyon ritkán sikerül teljes osztályokat kimozdítani erdei iskolák szervezésekor vagy legalább „zöld órát” tartani nekik a természetben. Sokszor mi, felnőttek is ellentmondásba kerülünk: hétközben nem lehet kirándulásokat szervezni az iskolai program miatt, hétvégén sokszor a szülők nem engedik a tanulókat különböző családi programok vagy az anyagiak miatt.

Ideális esetben az iskolának fontos szerep jut a természetes környezet iránti érdeklődés felébresztésében, a környezettudatos gondolkodás formálásában, vagyis a környezeti nevelésben. Cél, hogy az iskola a tanulókat minél inkább bevonja a tevékenységekbe, aktivizálja őket (irányítás mellett saját maguk fedezzék fel a környezetet, megtanulják a problémákat megvitatni, megoldásokat keresni). Fontos a korosztályoknak megfelelő módszerekkel és ismeretanyaggal rendelkező program, amely illeszkedik a tananyaghoz és a környezeti tudatformálás és nevelés elveihez. Fontos, hogy mindez játékosan, élvezetesen történjék.

Ugyanakkor a minket körülvevő, gyorsan változó környezet, az információ bősége, a gyors tempóban megújuló tudásanyag és a hozzáférési lehetőségek átalakulása, a technika fejlődése, az oktatási rendszerben tapasztalható káosz, a diákok változó tanulási szokásai – mind alátámasztják más, alternatív tanítási- tanulási módszerek bevezetését. Az informatika, valamint az internet megjelenése, széles körben való elterjedése hatalmasat változtatott az iskolák életében is, sok szempontból felforgatta az addigi Rendet.

Gyakran elhangzik a panasz, hogy a gyermek túl sokat ül otthon a számítógép előtt – és ez már szinte generációs „bűn”-nek számít.

Erre csak egy megoldás van: használjuk ki ezt a helyzetet tanítási célokra, vigyük a gyerek elé a tanulási lehetőséget, tegyük lehetővé, hogy azokat az eszközöket alkalmazza az órára, a vizsgára való felkészülés, a gyakorlás során, amelyeket egyébként is gyakran és szívesen használ.

Bizonyos oktatói programok megengedik a tanulók számára az egyéni haladási ütemet és az azonnali visszacsatolás lehetőségét, következésképpen könnyebben ellenőrizhető a megszerzett tudás. A sikerélmény, a játékos tanulás lehetősége hozzájárul ahhoz, hogy a tanulónak megváltozzon a tantárgyhoz, tanuláshoz való viszonyulása, hogy szívesen végezzen el más alkalmakkor olyan gyakorlatokat is, amelyekhez nem kell a számítógép (pl. Seterra).

Az informatika tanulása, felhasználása során a diákok változatos tevékenységeket végeznek: rajzolnak, szöveget és bemutatókat szerkesztenek, kutatnak, vagyis alkotó, megismerő, felfedező és érdekes, ugyanakkor kreatív tevékenységet folytatnak, általában minden külső kényszer nélkül.

Ilyen meggondolások alapján szerveztük a megyei Seterra versenyt V–VII. osztályos tanulók részére. Hiánypótló verseny ez, mert a romániai Tanügyminisztérium nem nyújt hivatalos lehetőséget e témában a tanulók megmérettetésére. Éppen ezért már évek óta szerveztünk kisebb versenyeket (Európai Unió és országai) vagy kapcsolódtunk be mások által szervezett versenyekbe (TIT, a Kárpát-medence földrajza). A versenyek szükségességét igazolja, hogy ezekre több száz diák nevezett be évente.

Az általános iskolás diákok életében – a biológiai fejlődés e szakaszában – jelentős szerepük van a versenyeknek, a versengésnek. Az iskolákban zajló versenyek (sport, különböző tanulmányi versenyek) kialakítják a küzdőszellemet, a nyerni és veszíteni tudás méltóságát, felkészítenek a későbbi, felnőttkorban előforduló versenyhelyzetekre, megtanítanak hasznosan, a társadalom javára versenyezni.

A verseny helyi szakaszán több száz tanuló vett részt, a megyei szakaszra (Hargita megye) 56 iskola 226 tanulója nevezett be.

A megmérettetésre március 13-án, Gyergyószentmiklóson, a Batthyány Ignác Szakközépiskolában került sor. Az V–VI. osztályosok ugyanabból versenyeztek, de évfolyamonként külön értékelődtek az alábbi témákból: Európa országai, Európa fővárosai, főváros-kvíz, nagy európai államok városai. A VII. osztályosok külön csoportban versenyeztek a világ országaiból. A verseny lényege, hogy a versenyzőnek pontosan, lehetőleg a legrövidebb idő alatt ki kell raknia a kontinens országait, valamint a fővárosait, válaszolnia kell a kvíz kérdéseire. A verseny a megfigyelőképességre, illetve a tudásanyagra épülő gyors válaszreakciókra alapul, a tanulók térképeket, illetve kvíz-kérdéssorokat egészítenek ki a számítógép segítségével. A siker elengedhetetlen feltétele a térkép alapos ismerete, az előzetes gyakorlás.

Sikeres rendezvény volt: a megye sok iskolájának hasonló érdeklődésű tanulói találkozhattak, hozzájárult az elektronikus oktatási rendszer elterjesztéséhez és népszerűsítéséhez a tanárok, diákok körében, ismertette a tananyaghoz kapcsolódó ismeretek számítógépen való alkalmazását, a diákok érdeklődésének felkeltése céljából.

A verseny előtti lelkesedés és izgalom, az eredményhirdetéskor összegyűlt sok-sok tanuló és felkészítő tanár mind azt igazolta, hogy egy járható úton haladunk. A verseny díjazását kiadványaival támogatta az Erdélyi Gyopár, a TermészetBÚVÁR, valamint a GEO Magazin; más ajándéktárgyakkal támogattak a MikroAtlas Kft., a Netcomp Kft., a Sifor Kft., a Sopárkút Panzió, az Amicus Kft., a Cargo-Prest Kft., a Lorenzo Wood Kft., az Euro Powertec Kft., a Talizmán Kft., az Impressum 2007 Kft., a Com Carlia Kft., az Ora Rode Kft., a Frigo Mix Kft., míg egyes iskolák anyagilag járultak hozzá a diákok utaztatásához.

Megkérdeztem néhányat a díjazott diákok közül, miért volt érdemes ennyi energiát fordítani a versenyre, mire ők egyszerűen csak azt válaszolták: MERT SZERETEM A SETERRÁT (és nem a díj, a siker volt a lényeg). Egy ilyen sikerélmény után sokkal könnyebb tanítani őket, gyakorlati órákat tartani nekik kinn a természetben, sokkal lelkesebben fogják a gyakorlatokat megoldani (kirándulások, erdei iskolák alkalmával).

Összefoglalásként elmondható, hogy az erdei iskola vagy a számítógép által nyújtott lehetőség nem egy varázsszer, nem külön-külön, hanem együtt járható út a tanítás-tanulás folyamatában, és mindkettő lehet varázspálca a tanár kezében.