A Királykő
A Királykô a Déli Kárpátok legkeletibb hegysége, egyike a legimpozánsabb csipkézett mészkô szirtekbôl és tornyokból álló felboltozódásoknak Romániában.
A Barcasági medence délnyugati végébôl emelkedik ki minden átmenet nélkül. Két megye, Brassó és Argeš területén fekszik majdnem egyenlô részben. Határai: északon a Barca (Bârsa), keleten a Törcsvár-Rukkor (Bran-Rucar) hegyközi folyosó mely a Bucsecs hegységtôl választja el, délen és délkeleten a Dâmbovioa völgye, nyugaton a Tamás átjáró (Culoarul Tamašului), mely a Fogarasi havasoktól választja el.
A Bucsecs és a Leaota hegységekkel egy külön földrajzi csoportot alkot, amely különbözik a környezô hegyektôl. Ennek a csoportnak azonos geológiai fejlôdése volt, amiért egyes földrajztudósok egy külön hegycsoportnak tekintik, mely átmenetet képez a Keleti és Déli Kárpátok között. Mások szerint merôleges elhelyezkedése a Déli Kárpátok vonulatára, petrográfiai felépítése, pontos határa miatt egy önálló földrajzi hegységet alkot. Nevezték már a kárpáti mészkôszirtek óriásának is fenséges-királyi megjelenése miatt. Ha a kor dokumentumait vizsgáljuk, akkor egy XII. századbeli Királyköve erôsséget (Königstein) találunk itt. Podul Dîmbovioei felett egy mészkôszirten megnézhetjük ennek maradványait (Cetatea de la Rucar), melyet valószínuleg a XII. század elején a német lovagrend emelt, s innen kaphatta a Királykô hegység (Munoii Piatra Craiului) a nevét. 1377-ben helyezték át innen az új vár (Törcsvár) megépítésekor a hozzá tartozó vámot. A középkorban emelôcsigákkal kellett felhúzni a szekereket a sziklába vágott úton.
A hegység egy egészen nyitott íjhoz hasonlítható, melynek az észak-keleti része Zernyestre (Zarnešti), a délnyugati része a Dâmbovioa völgyére néz. Hossza kb. 22 km, szélessége nem haladja meg az 5 km-t. Két zónát különböztethetünk meg, mely organikusan kapcsolódik egybe: a mészkô hegytömböt és környezetét.
A mészkô hegytömbnek, mely földrajzi egyéniségét adja, hossza 18 km, legnagyobb szélessége 1,2 km, melyet a Pásztor csúcs mellett ér el. A mészkô masszívumot fel lehet osztani nyugati meredek és keleti meredek részre, valamint a Királykô gerincre. Az elsô 800-900 m-re emelkedik ki környezetébôl lenyugözô vad szépséggel, felületét mély és keskeny völgyek szántják, több magasság szakadással, melyek elérik a 40 métert is. A teljes hosszában három öv (nyelv) vehetô ki, melyeken egy gyakorlott turista már el tud menni. A második meredekség az elôzôhöz viszonyítva már kisebb méretu, de ez is ritka látványt nyújt. Ez 600-700 m-re emelkedik ki környezetébôl. Ugyanazokat a jelenségeket látjuk, csak kisebb méretekben. Végül következik a Királykô gerince, mely a két meredek rész egybeolvadásából született és a legvonzóbb az egészbôl. Tíz kilométer hosszú, melyet ha végigjárunk több mint 40 csúcsot kell megmásznunk és ugyanannyi nyeregbe kell leereszkednünk.
A mészkô mint sziget megjelenik a Pietricica-ban karsztosodott formákban, ahol szorosokat, lépcsôket, víznyelôket és karsztforrásokat láthatunk.
A Királykô - Északi gerinc (Horváth Alpár felvétele)
A Királykô és a Bucsecs között terül el a Törcsvár-Rucar folyosó. Ez egy 1000 méter átlagmagasságú hegyvidék. A mészkô Rucar irányában van túlsúlyban, ahol a legmagasabb felületeket foglalja el, meghaladván a folyosó átlagmagasságát. A mészkô jelenléte és a felszín morfológiája elôsegítették a karsztfelszín fejlôdését, fôleg a folyosó déli felénél. A felszíni karszt megjelenik mint polje, dolina, töbör, stb., a mélységi karszt pedig közép és kis barlangok formájában.
A Királykô júra mészkôtömegeinek fekujét kristályos palák képezik, a Crapatura hasadékban fehér mészkô, Zernyest táján csillámpala jelenik meg. A Királykô igazi természeti paradicsom, ahol mindenki megtalálhatja az igényének megfelelô tájegységet. Benne körülbelül 190 hitelesített alpinista utat ismerünk. A csipkés, 2000 métert meghaladó gerinc komoly gerinctúra színhelye lehet. A barlangászok is megtalálhatják számításaikat a hegy lábánál levô Dâmbovicioara és Dâmbovita mentén. Mély szurdokok, meredek hegyhátak, csipkés csúcsok, kiálló és egyedi szirtek, csurgók, csodálatos magassági pontok, óriás törmeléklejtôk, havasi rétek teszik vonzóvá a tájat. Számos turista csemege hívogat öreget és fiatalt egyaránt.
Legmagasabb pontja a Pásztor csúcs (La Om vagy más néven Piscul Baciului - 2241 m). A Királykôt a szakirodalom általában három részre osztja: Kis Királykô (Piatra Mica), Nagy Királykô (Piatra Craiului) és Pietricica.
Az egész hegység egy természeti kincs a maga változékonyságában. A sokféle karsztjelenség, a sajátos növényés állatvilág miatt természeti védett területnek nyilvánították 1251 ha területtel (elôször 1938-ban 44 ha-val). A védett terület a Coloul Gainii-tôl a Curmatura aljáig (a keleti oldalon) és a Láncoktól (La Lanouri - Westwand) egészen a Valea Crapaturii-ig (az északnyugati oldalon). Ez a terület több növényritkaságot mondhat magáénak.
Megközelítése:
-Vasúton az 1891 július 24-én megnyílt Brassó - Zernyest mellékvonalon (a vasúti menetrendben a 203-as vonal) 27 km, naponta 7 járat.
-Autóval:
1. Brassó - Barcarozsnyó - Zernyest, a 73A úton (28 km);
2. Feketehalom (Codlea) - Zernyest (20 km);
3. Sárkány (Šercaia) - Sink (Šinca) - Almásmezô (Poiana Marului) - Zernyest, a 73A úton (40 km);
4. Brassó - Rozsnyó - Törcsvár - Rukkor, a 73-as úton;
5. Hosszúmezô (Câmpulung) - Rukkor - Podul Dâmbovitei, a 73-as úton (24 km).
Ha Brassóból indulunk az elsô helység 8 km-re Keresztényfalva (Cristian, Neustadt). A fôutcától jobbra egy mellékutcában magasodik a szász evangélikus erôdített templom, bejárata a 10-es számú házból. A templom XII. századi eredetu, de a múlt században erôsen átalakították. Impozáns a torony tengelyében nyíló román stílusú kapuzata. Védmuvei a XV-XVII. században épültek. Eredetileg kettôs falú volt, ma egy fal áll, tíz toronnyal, melyek két kör alaprajzú és egy nyolcszögu kivételével négyszögletesek. Orbán Balázs még látta a nagy kaputornyot a védôráccsal, a híddal, az azóta feltöltött mély és széles árokkal. A körbefutó védôfolyosó helyei még ma is látszanak. Innen 4 km-re Barcarozsnyó (Râšnov, Rosenau) városa következik. A központban találjuk a XIII. századi szász evangélikus templomot. A város felett keleti irányban (a Brassó Pojána felé vezetô út bal oldalán) egy dombtetôn 771 m magasságban áll a rozsnyói vár, melyet a község emelt a XIV. században. A XVII. századig több bôvítésen ment keresztül. A fôtérrôl gyalog egy udvaron keresztül 15 perces sétával juthatunk el a várkapuhoz. A kaputorony közelében kis múzeum van. A várudvar közepén egy 146 m mély kutat találunk, mely a XVII. században épült, ugyanis az 1612-es ostrom alkalmával vízhiány miatt kénytelenek voltak föladni a várat Bethlen Gábornak. Még áll a XVII. századi volt iskolaépület. Rozsnyó Zsigmond királytól 1427-ben városi kiváltságot kapott. 1421-ben és 1513-ban a törökök dúlták fel, 1585ben és 1718-ban leégett, 1612-ben Báthori Gábor hadai, 1655-ben és 58-ban török-tatár betörés pusztította. 1719ben pestis tizedelte meg a lakosságot. Az ortodox templom a Basarab nemzetség legrégibb erdélyi alkotása, I. Dan idejébôl (1384). Az evangélikus templomban XIII. századi értékes festményeket láthatunk. Innen az út két felé folytatható Zernyest (10 km) vagy Törcsvár (13 km) felé. Zernyest (Zarnešti) a Királykô kapuja, tulajdonképpen két helységet foglal magába: Zernyestet és Ótohányt (Tohanul Vechi). Ez utóbbi középkori eredetu román település. Ortodox templomát Neagoe Basarab építette 1515-ben, festményei 1782-bôl valók. 1690 augusztus 21-én Thököly itt próbálta meg utoljára Erdély elfoglalását, de csak annyit tudott elérni, hogy kiszabadította feleségét, Zrinyi Ilonát. Papír és cellulóz gyárát 1853-ban alapították.
Zernyestbôl utunkat autóval két irányba folytathatjuk. A Barca patak mentén (jobbra) 13 km után elérjük a Plaiul Foii turistaközpontot (849 m). A jelenlegi menedékházat 1937-ben építették, mostani befogadóképessége 110 személy, 2-6 ágyas és közös szobákban. Itt muködik a hegyimentôk (Salvamont) központja is. Körülötte található még néhány más üdülôház, ahol szükség esetén szállást is kaphatunk. A 13 km-es út mentén balra végig csodálhatjuk a Királykôt, pontosabban 7 km-en keresztül a Kis Királykôt, majd utána az út balra kanyarodik és megjelenik elôttünk a Nagy Királykô. Jobbra a Persány és a Cagla hegységet követhetjük. Plaiul Foii-nál az út ketté ágazik. Jobbra a Fogarasi havasok felé veszi útját (13 km) elôbb Rudarita erdészkantont (9 km) érintve (1050 m). Balra az út még 3 km-t halad a Tamás patak (Bârsa Tamašului) mentén. Az úttól jobbra követhetjük a Tamás folyosót a sárga háromszöggel jelzett úton (10 km; 4-5 óra) miután érintjük a folyosó legmagasabb pontját 1375 m-en (Curmatura Foii) a Tamás völgyét követve, elôbb ösvényen, aztán kb. 3 km erdei úton a Dâmbovioa völgyébe érünk. Ugyanoda juthatunk ha a Curmatura Foii nyeregtôl dél felé haladunk a gerincen: 1. ha a Dragoslavelor patak mentén a Garofioa Piatra Craiului menedékházat érintjük (1100 m - 50 férôhely) onnan tovább erdei úton; 2. ha az Iván patakát (Valea lui Ivan) követjük a Királykô vadászlakig (Casa de vânatoare Piatra Craiului - 1090 m, 50 férôhely) tovább erdei úton. Az elôbbi kb. 15 km, az utóbbi kb. 16 km, végpontjuk a Cojocaru nevu házcsoport a Dâmbovioa völgyében. Innen a 73-as nemzeti útig 12 km van délkelet irányban. Ha a Dâmbovioa-t északnyugat felé követjük, az út még 32 km-t halad a Pecineagu gyujtôtóig több látványos mészkô szoroson keresztül. A tó a Dâmbovioa vízbôségének szabályozására hivatott.
A Királykô északi és északkeleti vizeit a Tamás hágóig a Barca gyujti össze (23-at). A dél felé folyó vizeket a Dâmbovioa (18-at) és a bele ömlô Dâmbovicioara (a keleti oldalról 24-et). Rozsnyótól 13 km-re a 73 km-es úton fekszik Törcsvár (Bran, Ditrichstein). 1377-ben I. (Nagy) Lajos király a brassóiaknak adott kiváltságlevelében rendelkezik Törcsvár felépítésérôl, áttelepítve az addig innen 30 km-re levô vámhelyet ide az új vár alá. Történelmi ismertetése megtalálható az Erdélyi GYOPÁR 7-es számában (1992). Ma múzeum. Eredeti felszerelése nem látható, ehelyett a királyi család mugyujteményébôl délnémet és francia eredetu tárgyakat láthatunk. Mellette néprajzi múzeum és egy turistafogadó is található.
Törcsvárral egybeépült község Alsó Moécs (Moieciu de Jos). Az utat új villák szegélyezik. Jobbra egy községi út vezet Peštera faluba, mely a nevét a mellette levô barlangtól kapta. Innen az út lassan emelkedik és 10 km után éléri a Giuvala hágót (1275 m), melyet Fundata község házai határolnak. Ezen az útszakaszon balra kilátás nyílik a Bucsecsre. Kb. 6 km-en keresztül havasi legelôn halad az út több kilátási ponttal. Jobbra több kilométeren át panorámikus kilátás nyílik a Királykô gerincére és a Pietricica-ra. Itt található egy turistafogadó is (1200 m).
Tovább egy erôs szerpentinen leereszkedünk Podul Dâmbovitei faluba (851 m), ahol elérjük a Dâmbovioat. Az elôbb leírt 73-as úttól jobbra egy sor hegyi falvat találunk: Magura, Sirnea, Dâmbovicioara. Ezzel körbe is jártuk a Királykô határait.
Kiinduló pontok a gerinc felé: a nyugati oldalon a Plaiul Foii, Garofita menedékház és a már említett vadászház. A keleti oldalon Gura Râului, Curmatura, Busturet menedékházakat találjuk. Menhelyek: a nyugati oldalon Spirla és Speranoei; a keleti oldalon Grind; a gerincen: Vârful Ascutit. Az elsô menedékházat 1881-ben a Plaiul Foii-nál a Szebeni SKV létesítette, ezt követte a határörsbôl 1908-ban kialakított menhely.
A továbbiakban kövessük az íj körívét észak-dél irányban. A legrégebbi turistautak Zernyestbôl indultak a Királykôre. Zernyestet elhagyva a Zernyest patakát követjük. Ez gyujti össze a gerinc keleti oldalából (az íj belsejébôl) az észak felé folyó patakokat, a Pásztor csúcs aljáig összesen 13-at, majd Zernyestnél a Barcába folyik. Két km után balra elérjük a Gura Râului menedékházat (740 m - 60 férôhely 2 ágyas szobákban).
Továbbmenve az út baloldalán a patakon túl két karsztforrást találunk. Négy km után a Prapastiile Zarneštilor(Zernyesti szakadék) bejáratához érünk. Itt az út két felé ágazik, balra Magura (4 km) vagy Peštera (10 km) faluba juthatunk.
Néhány méterrel arrébb jobbra elkezdhetjük utunkat az íj hosszában. Az erdei út 1,3 km hosszúságban a szakadékban halad, kijutván kétfelé ágazik, itt folyik be a Vladušca (balról), ha ezt követjük nyugati irányba, a Grind menhelyhez érünk az íj közepébe. Ha jobbra, északnyugat irányba térünk, a Curmatura és a Coloul Scris patakok közti gerincen a Curmatura menedékházhoz jutunk (1470 m 75 hely, 2-6 ágyas szobákban). Ez az a hely ahol régebben a környék sátoros ünnepeit rendezték. Az íjon haladva északnyugat irányba a Zanoaga hegylábon emelkedünk az azonos nevu rétig (1375 m) ahol egy állandó jellegu esztena fogad. A jelzett út kétfelé válik, balra (sárga sáv) a Curmatura menedékházhoz vezet, útközben találjuk az elsô alpinista terepeket a Galbenoasa falában. Utunkat jobbra suru örökzöld erdôben folytatjuk, melyet 1600 m magasságban hagyunk el, itt már a Kis Királykô gerincén haladunk felfelé erôs emelkedôn, amely az 1816 m magas Kis Királykô csúcson ér véget. Ez az elsô panoramikuskilátóhely.
Északkeletre alattunk Zernyest, hátamögött a Barcasági medence, melyet nyugatra a Feketehegy (Codlea) határol, kissé jobbra (kelet felé) a Baróti hegyeket látjuk, majd a Keresztényhavast, délkeletre a Törcsvár-Rukkor folyosó fölött a Bucsecst. Délnyugat-nyugat irányába a Királykô gerincét, észak-északkelet felé a Persány hegység (Peršani) déli nyulványát láthatjuk. Alattunk a Barcába folyó 6 patak völgyekre szabdalta a Kis Királykôt. A tetô, amin állunk sziklás, melyet törpefenyô, rhododendron és havasi gyopár takar. Itt egy I. világháborús emlékmu található.
Tovább vigyázva leereszkedünk a Curmatura nyeregbe (1620 m), ez a határvonal a Kis és Nagy Királykô között. Délnyugati irányban a Curmatura menedékházhoz jutunk, majd a Curmatura völgyébe. Északnyugati irányba kezdôdik a Nagy Királykô.
Észak felé a Valea Crapaturii patakot követve a Barca völgyébe jutunk. Az elsô csúcs, melyet körültekintéssel kifeszített kábelek segítségével megmászunk, a Torony(Turnu - 1923 m). Itt kezdôdik a tulajdonképpeni gerinc. Ez az a pont, ahol a gerinc megfordul délnyugat felé. Mint egy egyedi csúcs emelkedik ki, piramisra emlékeztetve, ez a gerinc legészakibb pontja. A csúcsról észak felé két mellék perem indul. Kezdetén a perem két mély völgyet választ el, az ezeket szántó két ér eredeténél két csúcs helyezkedik el: a Padina Hotarului és a Padina Šindrilerilei. Itt jelentôs alpinista falak találhatók: Padina Hotarului fala, ColoiiCalului, Šindrileriei fala, Šindrileriei vára és tuje. Innen kezdôdik az északnyugati meredekség mely a Pásztor csúcsig tart. A következô csúcs a Padina Închisa melyet veszélyessége miatt az út balra megkerül, utána a Padina Popii (1970 m) következik. Innen jobbra a Diana volt menedékház helye található. Ez volt az alpinisták kedvenc helye: Padina Popii oldala, Peretele Mare, a Diana 3 tornya, hogy csak néhányat említsek. A gerinc elkeskenyedik. Északnyugati irányba a Caprelor öv, délnyugat irányba a Cioronga öv húzódik. Innen indulnak a Cioronga Mare és a Padina lui Calinet szakadékvölgyek, melyek megannyi alpinista utat foglalnak magukba (Muchia Rachitei, Peretele Rachitei, Hornul adânc, Creasta Prieteniei stb.). Az öv végén találjuk a Speranoei menhelyet (1685 m - 8-10 hely) ahonnan út vezet a Plaiul Foii menedékházhoz. A gerincnek ez a része szinte egy virágos kert. Lassan elérjük a 2000 métert, a gerinc szélesedik és feljutunk a Vârful Ascuoit csúcsra (2136 m). A csúcs után találjuk a Vârful Ascutit menhelyet (2150 m - 8-10 hely), mely után egy elágazás balra a Curmatura menedékházhoz vezet.
A következô kb. 600 m-es részt Timbalelor néven ismerjük, melyet 3 különálló csúcs ural. Az elsô a Oimbalul Mare (2165 m), mely kiváló kilátóhely. Innen látható a Iezer-Papuša (délnyugatra) és a Fogarasi havasok (nyugatra). A második a 2170 m-es Oimbalele. Itt érnek véget az alpinista utak a Calinet Mic-bôl. Jobbra van a Valea Podurilor. Innen a gerinc egyre veszélyesebbé válik, mely a turistát kerülôutakra kényszeríti. Következik a Oimbalul Mic (2198 m), ide érkezik a Muchia Oimbalul Mic alpinista út alább a Vaii Podurilor-ból. Jobboldalt a Középsô öv, balra a Martoiu öv. Keletre a keleti oldal legvadabb része alpinista utakkal tüzdelve: a Martoiu kürtôk, La Polite és a Grindi kürtôk, melyek kevésbé ismertek. Jó kilátás nyílik a Leaota, Bucsecs, Nagykôhavas, Keresztényhavas és Gârbova hegységekre. Délnyugatra következik a Boglyák zónája(zona Clailor), mely tulajdonképpen egy sor sziklacsúcs. Nyugat felé az oldal mélyül, itt a Vladušca-ba folyó erek alkotta völgyek foglalnak helyet. A Zbirlii csúcs (2188 m) után szintén veszélyes rész következik, majd a Claia Ocolite csúcs (2170 m). A gerinc lassan kiszélesedik és füves részen elérjük a Pásztor csúcsot. Innen nyílik a legszebb kilátás, igazi panoráma. Balra alattunk 600 m mélységben a Grind menhely (1620 m - 8-10 hely) található. Jobbra a Spirla menhely (1420 m - 20 hely), ez a legveszélyesebb ereszkedô, 600 m szintkülönbség, itt falba erôsített láncokat veszünk igénybe (innen a La lanturi elnevezés). Ez az út köd vagy rossz idô esetén nem ajánlott. Az eddig leírt rész a Torony csúcstól a Grind nyeregig az Északi gerinc nevet viseli. Itt húzódik a megyehatár, valamikor országhatár, erre utal a „drumul granicerilor” (határôrök útja), mely megtalálható a Tamás
hegy és a Bucsecs oldalában is. A Királykô itt csatlakozik a Fogarasi havasokhoz a Tamás hegynyulvánnyal a Curmatura Foii (1375 m) hágón keresztül (piros sáv jelzés) és a Bucsecs vagy Leaota hegységhez a Piatra Galbena és Giuvala hegyen keresztül (jelzés nélkül), ez az út egyben természetes vízválasztó.
A Grind nyeregbôl megmásszuk a Grind csúcsot (2229 m) ahonnan a gerinc magassága lépcsôzetesen csökken. A gerinc mind keskenyebbé és veszélyesebbé válik, egyes helyeken csak egy él. Ez a gerinc legveszélyesebb helye. Hegyes élu csúcsok követik egymást, melyek nem mások mint a mészkôréteg erôsen lekopott végei. A leglátványosabb része a Hosszú Orom (Coama Lunga), mely 2210 men kezdôdik és 2150 m-en végzôdik, alakja egy háztetôhöz hasonlít, melyhez hasonlót a Fogarasi havasokban a Nagy Vištea - Moldoveanu csúcsok között láthatunk.
Jobbra a Culmea Tatarului és a Valea Urzicii között terül el a nyugati meredekség. Ennek az alján vannak a legnagyobb kôtörmelék lejtôk. Fölöttük meredek alpinistafalak: Padina Lancii, Poienii Închise, Marele Grohotiš, Piscul Rue, Ceardac falai, Iván éle stb. Balra alattunk a Grindi öv, vízerek által vájt meredek völgyek, míg a völgyön túl kiterjedt havasi legelôk láthatók. Innen a gerinc magassága csökken, a nyugati oldala mind meredekebbé és járhatatlanabbá válik. A gerinc ezen része május-június hónapban egy virágoskert.
A Lespezi csúcs (2127 m) után elérjük a Pietrei csúcsot (2086 m). Tovább a gerinc 2000 m alá esik és egy nehezebb ereszkedô kezdôdik. Elôttünk megjelenik az erdô borította Pietricica. Jobbra található a Ceardacul Stanciului nevu mészkôárkád, mellette a hasonnevu barlang és sziklafal, lennebb a Piros öv, melynek alsó részén ritkán mászott alpinista falak vannak. Alattunk jobbra a Dragoslovenilor és az Iván pataka között emelkedik ki a Piscul cu Brazi 1438 m magas mészkôtömb. A gerinc lépcsôzetesen ereszkedik egészen a Funduri nyeregig (1889 m). Elôtte jobbra jelzett ösvényen nyugat irányba lejuthatunk a Királykô vadászházhoz vagy a Garofita menedékházhoz. A Funduri nyeregbôl pedig a keletioldalra ereszkedhetünk le, ahol két irányba mehetünk. Északra a Grind menhelyhez vagy délre a Busturet turista fogadóhoz (992 m - 60 hely 2-4 ágyas szobákban és kémpingházakban) jutunk. Ez már a Dâmbovicioara völgye.
A Grind és a Funduri nyereg közötti részt nevezzük Déli gerincnek. Itt ér véget a Nagy Királykô és innen kezdôdik a Pietricica. Innen már nincs turistajelzés, a 12 km hosszú utat Podul Dâmbovioei-ig pásztorúton tehetjük meg. A nyugati oldal 3-4 km-en keresztül meredek falakkal folytatódik, keleten enyhén lejtôs és szubalpin legelô esztenákkal tuzdelve, mely hirtelen a Busturet szorosba szakad. Elsô csúcs a La Arsura (1853 m). Nevét az égetéssel végzett erdôirtástól kapta. A Pietricica (1764 m) csúcsot az út kelet felé elkerüli. Utunkat széles pázsit takarja, a Pietricica esztenánál (1480 m) az út elágazik, balra a Dâmbovicioara szoroshoz juthatunk. Tölünk jobbra a Gruiul Mirii csúcs (1582 m). Itt véget ér a nyugati oldalon a meredek rész és hirtelen ereszkedünk lefelé a Sub Pietricica nyeregig (1241 m). Alattunk délre a Dâmbovita szorosa (Plaiul Mare), ezért balra, délkeleti irányba megkerüljük az elôttünk levô Plaiul Mare hegyet (1472 m). Kb. 1250 méter magasságban kijutunk az erdôbôl a havasi legelôre. Ezen ereszkedünk le meredeken a 750 m magasságban levô Dâmbovicioara völgyébe. Ritka látványban van részünk: alattunk jobbra (nyugatra) a Dâmbovioa völgye, balra (keletre) a Dâmbovicioara völgye, mellette a Leaota nyulványa és alattunk Podul Dâmbovioei villái (nevezhetjük turistafalunak is).
Ha dél felé követjük a Dâmbovita-t, egy nagyon szép szorost, a Nagy Dâmbovioa szorost tekinthetjük meg (útés jelzés nélkül, kis vízállás esetén). Északnyugati irányban a Dâmbovita-t követve 12 km-re a már említett Cojocaruelágazási ponthoz juthatunk, elôtte áthaladunk a 3 km hosszú Kis Dâmbovioa szoroson. Baloldalt a Medvék barlangja. Északi irányban a Dâmbovicioara völgyét követjük. Fél km után a Dâmbovicioara szorosba érünk (1,7 km), utána a völgy kiszélesedik; itt érjük el Dâmbovicioara falut. A falu után egy újabb szoros következik (400 m), melyben jobbra található az azonos nevu barlang (244 m hosszú villanyvilágítás). Innen a völgy kiszélesedik, majd egy újabb szoros következik (300 m). Ennek a bejáratánál bal oldalon két karsztforrásra figyelünk fel. Ezek a Valea Rea vagy Plai forrásai, ezekkel van kapcsolatban a két itt levô barlangok, a Valea Rea vagy Plai barlangok, melyek csak tudományos szempontból érdekesek. A szoros végén, a Vaii Muierii befolyásánál balra egy látványos barlang száját látjuk, az Ördög barlangét. Egy kilométerrel feljebb találjuk a Királykô déli részének legnagyobb karsztforrását, a Gilgoaie-t. Innen kezdôdik a Brusturet szoros, melynek a végén épült a hasonnevu turista fogadó (2 óra).
A Barcasági medence délnyugati végébôl emelkedik ki minden átmenet nélkül. Két megye, Brassó és Argeš területén fekszik majdnem egyenlô részben. Határai: északon a Barca (Bârsa), keleten a Törcsvár-Rukkor (Bran-Rucar) hegyközi folyosó mely a Bucsecs hegységtôl választja el, délen és délkeleten a Dâmbovioa völgye, nyugaton a Tamás átjáró (Culoarul Tamašului), mely a Fogarasi havasoktól választja el.
A Bucsecs és a Leaota hegységekkel egy külön földrajzi csoportot alkot, amely különbözik a környezô hegyektôl. Ennek a csoportnak azonos geológiai fejlôdése volt, amiért egyes földrajztudósok egy külön hegycsoportnak tekintik, mely átmenetet képez a Keleti és Déli Kárpátok között. Mások szerint merôleges elhelyezkedése a Déli Kárpátok vonulatára, petrográfiai felépítése, pontos határa miatt egy önálló földrajzi hegységet alkot. Nevezték már a kárpáti mészkôszirtek óriásának is fenséges-királyi megjelenése miatt. Ha a kor dokumentumait vizsgáljuk, akkor egy XII. századbeli Királyköve erôsséget (Königstein) találunk itt. Podul Dîmbovioei felett egy mészkôszirten megnézhetjük ennek maradványait (Cetatea de la Rucar), melyet valószínuleg a XII. század elején a német lovagrend emelt, s innen kaphatta a Királykô hegység (Munoii Piatra Craiului) a nevét. 1377-ben helyezték át innen az új vár (Törcsvár) megépítésekor a hozzá tartozó vámot. A középkorban emelôcsigákkal kellett felhúzni a szekereket a sziklába vágott úton.
A hegység egy egészen nyitott íjhoz hasonlítható, melynek az észak-keleti része Zernyestre (Zarnešti), a délnyugati része a Dâmbovioa völgyére néz. Hossza kb. 22 km, szélessége nem haladja meg az 5 km-t. Két zónát különböztethetünk meg, mely organikusan kapcsolódik egybe: a mészkô hegytömböt és környezetét.
A mészkô hegytömbnek, mely földrajzi egyéniségét adja, hossza 18 km, legnagyobb szélessége 1,2 km, melyet a Pásztor csúcs mellett ér el. A mészkô masszívumot fel lehet osztani nyugati meredek és keleti meredek részre, valamint a Királykô gerincre. Az elsô 800-900 m-re emelkedik ki környezetébôl lenyugözô vad szépséggel, felületét mély és keskeny völgyek szántják, több magasság szakadással, melyek elérik a 40 métert is. A teljes hosszában három öv (nyelv) vehetô ki, melyeken egy gyakorlott turista már el tud menni. A második meredekség az elôzôhöz viszonyítva már kisebb méretu, de ez is ritka látványt nyújt. Ez 600-700 m-re emelkedik ki környezetébôl. Ugyanazokat a jelenségeket látjuk, csak kisebb méretekben. Végül következik a Királykô gerince, mely a két meredek rész egybeolvadásából született és a legvonzóbb az egészbôl. Tíz kilométer hosszú, melyet ha végigjárunk több mint 40 csúcsot kell megmásznunk és ugyanannyi nyeregbe kell leereszkednünk.
A mészkô mint sziget megjelenik a Pietricica-ban karsztosodott formákban, ahol szorosokat, lépcsôket, víznyelôket és karsztforrásokat láthatunk.
A Királykô - Északi gerinc (Horváth Alpár felvétele)
A Királykô és a Bucsecs között terül el a Törcsvár-Rucar folyosó. Ez egy 1000 méter átlagmagasságú hegyvidék. A mészkô Rucar irányában van túlsúlyban, ahol a legmagasabb felületeket foglalja el, meghaladván a folyosó átlagmagasságát. A mészkô jelenléte és a felszín morfológiája elôsegítették a karsztfelszín fejlôdését, fôleg a folyosó déli felénél. A felszíni karszt megjelenik mint polje, dolina, töbör, stb., a mélységi karszt pedig közép és kis barlangok formájában.
A Királykô júra mészkôtömegeinek fekujét kristályos palák képezik, a Crapatura hasadékban fehér mészkô, Zernyest táján csillámpala jelenik meg. A Királykô igazi természeti paradicsom, ahol mindenki megtalálhatja az igényének megfelelô tájegységet. Benne körülbelül 190 hitelesített alpinista utat ismerünk. A csipkés, 2000 métert meghaladó gerinc komoly gerinctúra színhelye lehet. A barlangászok is megtalálhatják számításaikat a hegy lábánál levô Dâmbovicioara és Dâmbovita mentén. Mély szurdokok, meredek hegyhátak, csipkés csúcsok, kiálló és egyedi szirtek, csurgók, csodálatos magassági pontok, óriás törmeléklejtôk, havasi rétek teszik vonzóvá a tájat. Számos turista csemege hívogat öreget és fiatalt egyaránt.
Legmagasabb pontja a Pásztor csúcs (La Om vagy más néven Piscul Baciului - 2241 m). A Királykôt a szakirodalom általában három részre osztja: Kis Királykô (Piatra Mica), Nagy Királykô (Piatra Craiului) és Pietricica.
Az egész hegység egy természeti kincs a maga változékonyságában. A sokféle karsztjelenség, a sajátos növényés állatvilág miatt természeti védett területnek nyilvánították 1251 ha területtel (elôször 1938-ban 44 ha-val). A védett terület a Coloul Gainii-tôl a Curmatura aljáig (a keleti oldalon) és a Láncoktól (La Lanouri - Westwand) egészen a Valea Crapaturii-ig (az északnyugati oldalon). Ez a terület több növényritkaságot mondhat magáénak.
Megközelítése:
-Vasúton az 1891 július 24-én megnyílt Brassó - Zernyest mellékvonalon (a vasúti menetrendben a 203-as vonal) 27 km, naponta 7 járat.
-Autóval:
1. Brassó - Barcarozsnyó - Zernyest, a 73A úton (28 km);
2. Feketehalom (Codlea) - Zernyest (20 km);
3. Sárkány (Šercaia) - Sink (Šinca) - Almásmezô (Poiana Marului) - Zernyest, a 73A úton (40 km);
4. Brassó - Rozsnyó - Törcsvár - Rukkor, a 73-as úton;
5. Hosszúmezô (Câmpulung) - Rukkor - Podul Dâmbovitei, a 73-as úton (24 km).
Ha Brassóból indulunk az elsô helység 8 km-re Keresztényfalva (Cristian, Neustadt). A fôutcától jobbra egy mellékutcában magasodik a szász evangélikus erôdített templom, bejárata a 10-es számú házból. A templom XII. századi eredetu, de a múlt században erôsen átalakították. Impozáns a torony tengelyében nyíló román stílusú kapuzata. Védmuvei a XV-XVII. században épültek. Eredetileg kettôs falú volt, ma egy fal áll, tíz toronnyal, melyek két kör alaprajzú és egy nyolcszögu kivételével négyszögletesek. Orbán Balázs még látta a nagy kaputornyot a védôráccsal, a híddal, az azóta feltöltött mély és széles árokkal. A körbefutó védôfolyosó helyei még ma is látszanak. Innen 4 km-re Barcarozsnyó (Râšnov, Rosenau) városa következik. A központban találjuk a XIII. századi szász evangélikus templomot. A város felett keleti irányban (a Brassó Pojána felé vezetô út bal oldalán) egy dombtetôn 771 m magasságban áll a rozsnyói vár, melyet a község emelt a XIV. században. A XVII. századig több bôvítésen ment keresztül. A fôtérrôl gyalog egy udvaron keresztül 15 perces sétával juthatunk el a várkapuhoz. A kaputorony közelében kis múzeum van. A várudvar közepén egy 146 m mély kutat találunk, mely a XVII. században épült, ugyanis az 1612-es ostrom alkalmával vízhiány miatt kénytelenek voltak föladni a várat Bethlen Gábornak. Még áll a XVII. századi volt iskolaépület. Rozsnyó Zsigmond királytól 1427-ben városi kiváltságot kapott. 1421-ben és 1513-ban a törökök dúlták fel, 1585ben és 1718-ban leégett, 1612-ben Báthori Gábor hadai, 1655-ben és 58-ban török-tatár betörés pusztította. 1719ben pestis tizedelte meg a lakosságot. Az ortodox templom a Basarab nemzetség legrégibb erdélyi alkotása, I. Dan idejébôl (1384). Az evangélikus templomban XIII. századi értékes festményeket láthatunk. Innen az út két felé folytatható Zernyest (10 km) vagy Törcsvár (13 km) felé. Zernyest (Zarnešti) a Királykô kapuja, tulajdonképpen két helységet foglal magába: Zernyestet és Ótohányt (Tohanul Vechi). Ez utóbbi középkori eredetu román település. Ortodox templomát Neagoe Basarab építette 1515-ben, festményei 1782-bôl valók. 1690 augusztus 21-én Thököly itt próbálta meg utoljára Erdély elfoglalását, de csak annyit tudott elérni, hogy kiszabadította feleségét, Zrinyi Ilonát. Papír és cellulóz gyárát 1853-ban alapították.
Zernyestbôl utunkat autóval két irányba folytathatjuk. A Barca patak mentén (jobbra) 13 km után elérjük a Plaiul Foii turistaközpontot (849 m). A jelenlegi menedékházat 1937-ben építették, mostani befogadóképessége 110 személy, 2-6 ágyas és közös szobákban. Itt muködik a hegyimentôk (Salvamont) központja is. Körülötte található még néhány más üdülôház, ahol szükség esetén szállást is kaphatunk. A 13 km-es út mentén balra végig csodálhatjuk a Királykôt, pontosabban 7 km-en keresztül a Kis Királykôt, majd utána az út balra kanyarodik és megjelenik elôttünk a Nagy Királykô. Jobbra a Persány és a Cagla hegységet követhetjük. Plaiul Foii-nál az út ketté ágazik. Jobbra a Fogarasi havasok felé veszi útját (13 km) elôbb Rudarita erdészkantont (9 km) érintve (1050 m). Balra az út még 3 km-t halad a Tamás patak (Bârsa Tamašului) mentén. Az úttól jobbra követhetjük a Tamás folyosót a sárga háromszöggel jelzett úton (10 km; 4-5 óra) miután érintjük a folyosó legmagasabb pontját 1375 m-en (Curmatura Foii) a Tamás völgyét követve, elôbb ösvényen, aztán kb. 3 km erdei úton a Dâmbovioa völgyébe érünk. Ugyanoda juthatunk ha a Curmatura Foii nyeregtôl dél felé haladunk a gerincen: 1. ha a Dragoslavelor patak mentén a Garofioa Piatra Craiului menedékházat érintjük (1100 m - 50 férôhely) onnan tovább erdei úton; 2. ha az Iván patakát (Valea lui Ivan) követjük a Királykô vadászlakig (Casa de vânatoare Piatra Craiului - 1090 m, 50 férôhely) tovább erdei úton. Az elôbbi kb. 15 km, az utóbbi kb. 16 km, végpontjuk a Cojocaru nevu házcsoport a Dâmbovioa völgyében. Innen a 73-as nemzeti útig 12 km van délkelet irányban. Ha a Dâmbovioa-t északnyugat felé követjük, az út még 32 km-t halad a Pecineagu gyujtôtóig több látványos mészkô szoroson keresztül. A tó a Dâmbovioa vízbôségének szabályozására hivatott.
A Királykô északi és északkeleti vizeit a Tamás hágóig a Barca gyujti össze (23-at). A dél felé folyó vizeket a Dâmbovioa (18-at) és a bele ömlô Dâmbovicioara (a keleti oldalról 24-et). Rozsnyótól 13 km-re a 73 km-es úton fekszik Törcsvár (Bran, Ditrichstein). 1377-ben I. (Nagy) Lajos király a brassóiaknak adott kiváltságlevelében rendelkezik Törcsvár felépítésérôl, áttelepítve az addig innen 30 km-re levô vámhelyet ide az új vár alá. Történelmi ismertetése megtalálható az Erdélyi GYOPÁR 7-es számában (1992). Ma múzeum. Eredeti felszerelése nem látható, ehelyett a királyi család mugyujteményébôl délnémet és francia eredetu tárgyakat láthatunk. Mellette néprajzi múzeum és egy turistafogadó is található.
Törcsvárral egybeépült község Alsó Moécs (Moieciu de Jos). Az utat új villák szegélyezik. Jobbra egy községi út vezet Peštera faluba, mely a nevét a mellette levô barlangtól kapta. Innen az út lassan emelkedik és 10 km után éléri a Giuvala hágót (1275 m), melyet Fundata község házai határolnak. Ezen az útszakaszon balra kilátás nyílik a Bucsecsre. Kb. 6 km-en keresztül havasi legelôn halad az út több kilátási ponttal. Jobbra több kilométeren át panorámikus kilátás nyílik a Királykô gerincére és a Pietricica-ra. Itt található egy turistafogadó is (1200 m).
Tovább egy erôs szerpentinen leereszkedünk Podul Dâmbovitei faluba (851 m), ahol elérjük a Dâmbovioat. Az elôbb leírt 73-as úttól jobbra egy sor hegyi falvat találunk: Magura, Sirnea, Dâmbovicioara. Ezzel körbe is jártuk a Királykô határait.
Kiinduló pontok a gerinc felé: a nyugati oldalon a Plaiul Foii, Garofita menedékház és a már említett vadászház. A keleti oldalon Gura Râului, Curmatura, Busturet menedékházakat találjuk. Menhelyek: a nyugati oldalon Spirla és Speranoei; a keleti oldalon Grind; a gerincen: Vârful Ascutit. Az elsô menedékházat 1881-ben a Plaiul Foii-nál a Szebeni SKV létesítette, ezt követte a határörsbôl 1908-ban kialakított menhely.
A továbbiakban kövessük az íj körívét észak-dél irányban. A legrégebbi turistautak Zernyestbôl indultak a Királykôre. Zernyestet elhagyva a Zernyest patakát követjük. Ez gyujti össze a gerinc keleti oldalából (az íj belsejébôl) az észak felé folyó patakokat, a Pásztor csúcs aljáig összesen 13-at, majd Zernyestnél a Barcába folyik. Két km után balra elérjük a Gura Râului menedékházat (740 m - 60 férôhely 2 ágyas szobákban).
Továbbmenve az út baloldalán a patakon túl két karsztforrást találunk. Négy km után a Prapastiile Zarneštilor(Zernyesti szakadék) bejáratához érünk. Itt az út két felé ágazik, balra Magura (4 km) vagy Peštera (10 km) faluba juthatunk.
Néhány méterrel arrébb jobbra elkezdhetjük utunkat az íj hosszában. Az erdei út 1,3 km hosszúságban a szakadékban halad, kijutván kétfelé ágazik, itt folyik be a Vladušca (balról), ha ezt követjük nyugati irányba, a Grind menhelyhez érünk az íj közepébe. Ha jobbra, északnyugat irányba térünk, a Curmatura és a Coloul Scris patakok közti gerincen a Curmatura menedékházhoz jutunk (1470 m 75 hely, 2-6 ágyas szobákban). Ez az a hely ahol régebben a környék sátoros ünnepeit rendezték. Az íjon haladva északnyugat irányba a Zanoaga hegylábon emelkedünk az azonos nevu rétig (1375 m) ahol egy állandó jellegu esztena fogad. A jelzett út kétfelé válik, balra (sárga sáv) a Curmatura menedékházhoz vezet, útközben találjuk az elsô alpinista terepeket a Galbenoasa falában. Utunkat jobbra suru örökzöld erdôben folytatjuk, melyet 1600 m magasságban hagyunk el, itt már a Kis Királykô gerincén haladunk felfelé erôs emelkedôn, amely az 1816 m magas Kis Királykô csúcson ér véget. Ez az elsô panoramikuskilátóhely.
Északkeletre alattunk Zernyest, hátamögött a Barcasági medence, melyet nyugatra a Feketehegy (Codlea) határol, kissé jobbra (kelet felé) a Baróti hegyeket látjuk, majd a Keresztényhavast, délkeletre a Törcsvár-Rukkor folyosó fölött a Bucsecst. Délnyugat-nyugat irányába a Királykô gerincét, észak-északkelet felé a Persány hegység (Peršani) déli nyulványát láthatjuk. Alattunk a Barcába folyó 6 patak völgyekre szabdalta a Kis Királykôt. A tetô, amin állunk sziklás, melyet törpefenyô, rhododendron és havasi gyopár takar. Itt egy I. világháborús emlékmu található.
Tovább vigyázva leereszkedünk a Curmatura nyeregbe (1620 m), ez a határvonal a Kis és Nagy Királykô között. Délnyugati irányban a Curmatura menedékházhoz jutunk, majd a Curmatura völgyébe. Északnyugati irányba kezdôdik a Nagy Királykô.
Észak felé a Valea Crapaturii patakot követve a Barca völgyébe jutunk. Az elsô csúcs, melyet körültekintéssel kifeszített kábelek segítségével megmászunk, a Torony(Turnu - 1923 m). Itt kezdôdik a tulajdonképpeni gerinc. Ez az a pont, ahol a gerinc megfordul délnyugat felé. Mint egy egyedi csúcs emelkedik ki, piramisra emlékeztetve, ez a gerinc legészakibb pontja. A csúcsról észak felé két mellék perem indul. Kezdetén a perem két mély völgyet választ el, az ezeket szántó két ér eredeténél két csúcs helyezkedik el: a Padina Hotarului és a Padina Šindrilerilei. Itt jelentôs alpinista falak találhatók: Padina Hotarului fala, ColoiiCalului, Šindrileriei fala, Šindrileriei vára és tuje. Innen kezdôdik az északnyugati meredekség mely a Pásztor csúcsig tart. A következô csúcs a Padina Închisa melyet veszélyessége miatt az út balra megkerül, utána a Padina Popii (1970 m) következik. Innen jobbra a Diana volt menedékház helye található. Ez volt az alpinisták kedvenc helye: Padina Popii oldala, Peretele Mare, a Diana 3 tornya, hogy csak néhányat említsek. A gerinc elkeskenyedik. Északnyugati irányba a Caprelor öv, délnyugat irányba a Cioronga öv húzódik. Innen indulnak a Cioronga Mare és a Padina lui Calinet szakadékvölgyek, melyek megannyi alpinista utat foglalnak magukba (Muchia Rachitei, Peretele Rachitei, Hornul adânc, Creasta Prieteniei stb.). Az öv végén találjuk a Speranoei menhelyet (1685 m - 8-10 hely) ahonnan út vezet a Plaiul Foii menedékházhoz. A gerincnek ez a része szinte egy virágos kert. Lassan elérjük a 2000 métert, a gerinc szélesedik és feljutunk a Vârful Ascuoit csúcsra (2136 m). A csúcs után találjuk a Vârful Ascutit menhelyet (2150 m - 8-10 hely), mely után egy elágazás balra a Curmatura menedékházhoz vezet.
A következô kb. 600 m-es részt Timbalelor néven ismerjük, melyet 3 különálló csúcs ural. Az elsô a Oimbalul Mare (2165 m), mely kiváló kilátóhely. Innen látható a Iezer-Papuša (délnyugatra) és a Fogarasi havasok (nyugatra). A második a 2170 m-es Oimbalele. Itt érnek véget az alpinista utak a Calinet Mic-bôl. Jobbra van a Valea Podurilor. Innen a gerinc egyre veszélyesebbé válik, mely a turistát kerülôutakra kényszeríti. Következik a Oimbalul Mic (2198 m), ide érkezik a Muchia Oimbalul Mic alpinista út alább a Vaii Podurilor-ból. Jobboldalt a Középsô öv, balra a Martoiu öv. Keletre a keleti oldal legvadabb része alpinista utakkal tüzdelve: a Martoiu kürtôk, La Polite és a Grindi kürtôk, melyek kevésbé ismertek. Jó kilátás nyílik a Leaota, Bucsecs, Nagykôhavas, Keresztényhavas és Gârbova hegységekre. Délnyugatra következik a Boglyák zónája(zona Clailor), mely tulajdonképpen egy sor sziklacsúcs. Nyugat felé az oldal mélyül, itt a Vladušca-ba folyó erek alkotta völgyek foglalnak helyet. A Zbirlii csúcs (2188 m) után szintén veszélyes rész következik, majd a Claia Ocolite csúcs (2170 m). A gerinc lassan kiszélesedik és füves részen elérjük a Pásztor csúcsot. Innen nyílik a legszebb kilátás, igazi panoráma. Balra alattunk 600 m mélységben a Grind menhely (1620 m - 8-10 hely) található. Jobbra a Spirla menhely (1420 m - 20 hely), ez a legveszélyesebb ereszkedô, 600 m szintkülönbség, itt falba erôsített láncokat veszünk igénybe (innen a La lanturi elnevezés). Ez az út köd vagy rossz idô esetén nem ajánlott. Az eddig leírt rész a Torony csúcstól a Grind nyeregig az Északi gerinc nevet viseli. Itt húzódik a megyehatár, valamikor országhatár, erre utal a „drumul granicerilor” (határôrök útja), mely megtalálható a Tamás
hegy és a Bucsecs oldalában is. A Királykô itt csatlakozik a Fogarasi havasokhoz a Tamás hegynyulvánnyal a Curmatura Foii (1375 m) hágón keresztül (piros sáv jelzés) és a Bucsecs vagy Leaota hegységhez a Piatra Galbena és Giuvala hegyen keresztül (jelzés nélkül), ez az út egyben természetes vízválasztó.
A Grind nyeregbôl megmásszuk a Grind csúcsot (2229 m) ahonnan a gerinc magassága lépcsôzetesen csökken. A gerinc mind keskenyebbé és veszélyesebbé válik, egyes helyeken csak egy él. Ez a gerinc legveszélyesebb helye. Hegyes élu csúcsok követik egymást, melyek nem mások mint a mészkôréteg erôsen lekopott végei. A leglátványosabb része a Hosszú Orom (Coama Lunga), mely 2210 men kezdôdik és 2150 m-en végzôdik, alakja egy háztetôhöz hasonlít, melyhez hasonlót a Fogarasi havasokban a Nagy Vištea - Moldoveanu csúcsok között láthatunk.
Jobbra a Culmea Tatarului és a Valea Urzicii között terül el a nyugati meredekség. Ennek az alján vannak a legnagyobb kôtörmelék lejtôk. Fölöttük meredek alpinistafalak: Padina Lancii, Poienii Închise, Marele Grohotiš, Piscul Rue, Ceardac falai, Iván éle stb. Balra alattunk a Grindi öv, vízerek által vájt meredek völgyek, míg a völgyön túl kiterjedt havasi legelôk láthatók. Innen a gerinc magassága csökken, a nyugati oldala mind meredekebbé és járhatatlanabbá válik. A gerinc ezen része május-június hónapban egy virágoskert.
A Lespezi csúcs (2127 m) után elérjük a Pietrei csúcsot (2086 m). Tovább a gerinc 2000 m alá esik és egy nehezebb ereszkedô kezdôdik. Elôttünk megjelenik az erdô borította Pietricica. Jobbra található a Ceardacul Stanciului nevu mészkôárkád, mellette a hasonnevu barlang és sziklafal, lennebb a Piros öv, melynek alsó részén ritkán mászott alpinista falak vannak. Alattunk jobbra a Dragoslovenilor és az Iván pataka között emelkedik ki a Piscul cu Brazi 1438 m magas mészkôtömb. A gerinc lépcsôzetesen ereszkedik egészen a Funduri nyeregig (1889 m). Elôtte jobbra jelzett ösvényen nyugat irányba lejuthatunk a Királykô vadászházhoz vagy a Garofita menedékházhoz. A Funduri nyeregbôl pedig a keletioldalra ereszkedhetünk le, ahol két irányba mehetünk. Északra a Grind menhelyhez vagy délre a Busturet turista fogadóhoz (992 m - 60 hely 2-4 ágyas szobákban és kémpingházakban) jutunk. Ez már a Dâmbovicioara völgye.
A Grind és a Funduri nyereg közötti részt nevezzük Déli gerincnek. Itt ér véget a Nagy Királykô és innen kezdôdik a Pietricica. Innen már nincs turistajelzés, a 12 km hosszú utat Podul Dâmbovioei-ig pásztorúton tehetjük meg. A nyugati oldal 3-4 km-en keresztül meredek falakkal folytatódik, keleten enyhén lejtôs és szubalpin legelô esztenákkal tuzdelve, mely hirtelen a Busturet szorosba szakad. Elsô csúcs a La Arsura (1853 m). Nevét az égetéssel végzett erdôirtástól kapta. A Pietricica (1764 m) csúcsot az út kelet felé elkerüli. Utunkat széles pázsit takarja, a Pietricica esztenánál (1480 m) az út elágazik, balra a Dâmbovicioara szoroshoz juthatunk. Tölünk jobbra a Gruiul Mirii csúcs (1582 m). Itt véget ér a nyugati oldalon a meredek rész és hirtelen ereszkedünk lefelé a Sub Pietricica nyeregig (1241 m). Alattunk délre a Dâmbovita szorosa (Plaiul Mare), ezért balra, délkeleti irányba megkerüljük az elôttünk levô Plaiul Mare hegyet (1472 m). Kb. 1250 méter magasságban kijutunk az erdôbôl a havasi legelôre. Ezen ereszkedünk le meredeken a 750 m magasságban levô Dâmbovicioara völgyébe. Ritka látványban van részünk: alattunk jobbra (nyugatra) a Dâmbovioa völgye, balra (keletre) a Dâmbovicioara völgye, mellette a Leaota nyulványa és alattunk Podul Dâmbovioei villái (nevezhetjük turistafalunak is).
Ha dél felé követjük a Dâmbovita-t, egy nagyon szép szorost, a Nagy Dâmbovioa szorost tekinthetjük meg (útés jelzés nélkül, kis vízállás esetén). Északnyugati irányban a Dâmbovita-t követve 12 km-re a már említett Cojocaruelágazási ponthoz juthatunk, elôtte áthaladunk a 3 km hosszú Kis Dâmbovioa szoroson. Baloldalt a Medvék barlangja. Északi irányban a Dâmbovicioara völgyét követjük. Fél km után a Dâmbovicioara szorosba érünk (1,7 km), utána a völgy kiszélesedik; itt érjük el Dâmbovicioara falut. A falu után egy újabb szoros következik (400 m), melyben jobbra található az azonos nevu barlang (244 m hosszú villanyvilágítás). Innen a völgy kiszélesedik, majd egy újabb szoros következik (300 m). Ennek a bejáratánál bal oldalon két karsztforrásra figyelünk fel. Ezek a Valea Rea vagy Plai forrásai, ezekkel van kapcsolatban a két itt levô barlangok, a Valea Rea vagy Plai barlangok, melyek csak tudományos szempontból érdekesek. A szoros végén, a Vaii Muierii befolyásánál balra egy látványos barlang száját látjuk, az Ördög barlangét. Egy kilométerrel feljebb találjuk a Királykô déli részének legnagyobb karsztforrását, a Gilgoaie-t. Innen kezdôdik a Brusturet szoros, melynek a végén épült a hasonnevu turista fogadó (2 óra).
| < Előző | Következő > |
|---|